Készült a Wikipédia anyagai alapján

Európa folyói    

Dnyeper    Dnyeszter    Duna    Ebro    Elba    Loire    Odera   
    Rajna    Rhône    Szajna    Temze    Visztula    Volga   
Dráva    Rába    Tisza    Inn    Urál (folyó)   

 


 

Dnyeper

A Dnyeper egy műholdas felvételen

Hossz

2 290 km

Forrás

Valdaj hegység, Oroszország

Torkolat

Fekete-tenger

Országok

Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna

 

A Dnyeper (ukránul: Дніпро Dnyipro; oroszul: Днепр, Dnyepr; beloruszul: Дняпро, Dnyapro) folyó Kelet-Európában.

Európa 3. leghosszabb folyója. A folyót Hérodotosz az 5. században Borysthenes néven említi. A római történetírók Danaper-nek nevezik, míg az ószláv feljegyzések Szlavutics néven ismerik.

A Dnyeper Oroszország középső részén a Valdaj-hegységben ered a Volgához és Daugavához hasonlóan és déli irányban haladva a Fekete-tengerbe torkollik. 115 km hosszan Fehéroroszország és Ukrajna közt természetes határvonalat képez. A folyó utolsó 800 km-e víztározók sorozata. Ezek a duzzasztó művek egyben vízierőművek is és Ukrajna villamos energia termelésének 10%-át adják.

A legfontosabb víztározók: Kijevi (922 km²), Kanyivi (582 km²), Kremencsuki (2 252 km²), Dnyiprodzserzsinszki (567 km²), Zaporizzsjai (410 km²) és a Kahivkai (2 155 km²) víztározó. A Dnyeper alsó folyásán 1 677 km hajózható, és csatorna köti össze a Buggal és a Daugavával.

A Pripjaty (a Dnyeper mellékfolyója) mentén, annak torkolatától mindössze 20 km-re, található a Csernobili erőmű.

 fel


 

Dnyeszter

Hossz

1 362 km

Forrás

Kárpátok, Ukrajna

Torkolat

Fekete-tenger

Országok

Ukrajna, Moldva

A Dnyeszter (lengyelül: Dniestr, ukránul: Дністер (Dnyiszter), románul: Nistru, oroszul: Днестр (Dnyesztr)).

Ukrajnában, a lengyel határ mellett ered, és a Fekete-tengerbe ömlik.

Az ókori latin feljegyzések a folyót Tyras néven említik. Egy rövid szakaszon természetes határt képez Moldova és Ukrajna között, majd keleti partjainál terül el az ún. Dnyeszter-menti Köztársaság.

 fel


 

Duna

A Dunakanyar Visegrádnál

Hossz

2850 km

Vízgyűjtő terület

817 000 km²

Forrás

Fekete-erdő (Schwarzwald-Baar, Baden-Württemberg, Németország)

Torkolat

Fekete-tenger (Románia és Ukrajna)

Országok

a teljes vízgyűjtő megoszlása: Románia (28,9%), Magyarország (11,7%), Ausztria (10,3%), Szerbia (10,3%), Németország (7,5%), Szlovákia (5,8%), Bulgária (5,2%), Bosznia-Hercegovina (4,8%), Horvátország (4,5%), Ukrajna (3,8%), Csehország (2,6%), Szlovénia (2,2%), Moldova (1,7%), Svájc (0,32%), Olaszország (0,15%), Lengyelország (0,09%), Albánia (0,03%)

A Duna a második leghosszabb folyam Európában (a Volga után). Németországban, a Fekete-erdőben ered, két kis patakocska, a Brigach és a Breg összefolyásával Donaueschingennél, és innen délkeleti irányba 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig. A magyarországi főágának hossza 417 km.

A folyó kialakulása a pliocén időszakban kezdődött el. A pliocén végén jutott el a Duna a Kisalföldig, ekkor a mai nyugat-kelet irány helyett észak-dél irányban folyt itt. Csak a pleisztocén időszakban alakult ki a kisalföldi szakasza. A folyó legfiatalabb része a Dobrudzsa nyugati oldalán található dél-észak irányú folyása, amely pusztán a pleisztocén időszak végén jött létre.

Napjainkban fontos nemzetközi hajóút. A németországi Rajna–Majna–Duna-csatorna 1992-es megépítése óta részét képezi annak a 3500 km-es transz-európai víziútnak, amely az Északi-tenger melletti Rotterdamtól a Fekete-tenger melletti Sulináig ér. A Dunán szállított áruk össztömege 1987-ben elérte a 100 millió tonnát.

A 20. században a folyam fölső szakaszán vízlépcsők sorát építették ki, mely megváltoztatta a folyó természetes vízjárását és gyakorlatilag megszüntette a hordalék alpi utánpótlását. A rendszer utolsó tagja a Szlovákiában felépített Bős–nagymarosi vízlépcső. A Dunakanyar fölötti szakasz vízszintje folyamatos csökken, ennek következtében pusztulnak a part menti élőhelyek. A legnagyobb veszély a Duna–Ipoly Nemzeti Park ártéri keményfa ligeteit fenyegeti.

A Duna a világ „legnemzetközibb” folyója; 10 országon halad át, a vízgyűjtő területe pedig 7 további országot érint. Több jelentős település is emelkedett a partjain, köztük négy jelenlegi főváros: Bécs, Pozsony, Budapest és Belgrád. A térség kulturális öröksége a természeti adottságokkal együtt nagy számban vonzza a turistákat.

Neve

A folyó neve az ős-indoeurópai nyelv *dānu (jelentése „folyó, folyam”) szavából ered. A mai oszét nyelv don (jelentése „víz, folyó”) szava hasonlít hozzá. Az Ister a Duna alsó folyásának antik neve. Nevét az ógörögből is származtatják, de kelta eredetűnek is tartják egyes nyelvészek. Ugyanakkor egyes nyelvtudósok az azonosság miatt a sumer Istár, a termékenység és a háború istennőjének a nevével hozzák összefüggésbe.

A Duna elnevezése más nyelveken: bolgárul Дунав (Dunav), horvátul Dunav, latinul Danubius vagy Danuvius, németül Donau, ógörögül Istros, románul Dunărea, szerbül Дунав / Dunav, szlovákul Dunaj, ukránul Дунáй (Dunáj / Dunay).

Története

A Duna Európa különböző tájain folyik keresztül, ahol a történelem folyamán igen különböző népek éltek. Mégis a Duna alapvetően meghatározta és hasonlóvá tette e népek történetét, miként táplálékforrásként, kereskedelmi útvonalként, illetve természetes akadályként működött a folyó.

Ókor

Az ókori görögök számára is hamar fontos kereskedelmi út lett a Duna (akkori nevén: Istros) elsősorban alsó szakasza. A Duna-delta környékén a i. e. 8. században jelentek meg az első gyarmatosítók, és alapítottak városokat. Mondák alapján az i. e. 7. században, a Fekete-tenger irányából egészen a Vaskapuig felvitorláztak, ahol nem kockáztatták a sziklás, erős sodrású folyószakaszon való továbbhaladást, és visszafordultak. A későbbiekben a trákok foglalták el a Duna alsó szakaszát a görögöktől elvágva a kereskedelem lehetőségét.

 A Duna szimbolikus forrása a Fekete-erdőben

A rómaiak i. e. 29 és 10 között foglalták el a Duna jobb partját. A későbbiekben a folyó (legfelső szakaszát leszámítva) részét képezte a Birodalom természetes határának, amely körül erődök és hadivárosok jöttek létre a barbár népek ellen való védekezés céljából. Ilyen jelentős erődvárosok voltak Castra Regina (Regensburg), Lauriacum (Linz), Vindobona (Bécs), Aquincum (Budapest), Singidunum (Belgrád) és Novae (Rusze). Az első hidakat is a rómaiak építették a Dunán, a hídfők romjai a folyón több helyen is fellelhetők. 106-ban Szörényvárnál a Dunán átkelve Dacia provinciát is elfoglalták a rómaiak, ahol értékes aranybányákat találtak, ám mivel a terültet természetes határral nem rendelkezett, védelme nehézkes volt, így 271-ben a gótok foglalhatták el.

A Duna a Római Birodalom kereskedelmében is fontos szerepet töltött be. A folyókörnyéki provinciák, elsősorban Pannónia, így komoly jelentőségre tettek szert, egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a római politikára.

Középkor

A népvándorlás korában a Duna bal partján több nomád nép váltotta egymást, jobb partján viszont nagyrészt megmaradtak a korábbi római települések, amelyeket néha kiraboltak, illetve adóztattak a keletről jövő hunok, keleti és nyugati gótok, longobárdok, bolgárok és avarok. A 9. században, a népvándorlás utolsó hullámában a magyarok érkeztek a Duna medencéjébe, s kalandozásaikkal a folyó környéki települések sokaságát sújtották.

1000 körül a Duna környékén három új államalakulat: Csehország, Magyarország és Bulgária jött létre. A Német-római Császárság területén pedig egyre nagyobb szerephez jutottak a határ menti területek, azok közül is leginkább az Osztrák Hercegség. A létrejövő államokat a környező nagyhatalmak (Német-római Császárság és Bizánci Birodalom) nem nézték jó szemmel, és megpróbálták elfoglalni, és Magyarország kivételével ez sikerült is. A 11. század közepére a Duna környékének államszervezetei nagyrészt stabilizálódtak, a felső szakasz a Német-római Birodalom, a középső szakasz a Magyar Királyság, az alsó szakasz a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került.

1096 és 1099 között a Duna mentén – Regensburgtól Belgrádig leszámítva a magyar szakaszt – vezetett az első keresztes háború, amelyet még további kettő követett 1147–1149 és 1189–1192-ben. A Duna Belgrádtól északra lévő részének hadiút szerepét a 13. századtól a távolsági kereskedelmi út szerepe váltotta fel. A kereskedelem élénkültével újból lendületet kapott a városiasodás: Buda, Pozsony, Bécs, Linz ebben az időben jelentős fejlődésen esett át. A folyó környékének forgalmát kicsit csillapította, hogy 1335-ben a visegrádi királytalálkozón Bécs elkerülésével húzták meg a cseh–magyar kereskedelmi útvonalat.

Törökök

A Duna Pozsonynál

Míg a felső szakaszon az élet egyre inkább pezsgésnek indult, az alsó vidékeken az oszmán törökök kezdtek portyázni. Az oszmánok ellen több hadjáratot is indítottak a magyar királyok. Az első ilyen csatát Zsigmond vívta 1396-ban, majd Hunyadi János jutott el a Duna mentén egészen Várnáig a hosszú hadjárat során. Ám a törökök lényegében folyamatosan haladtak a folyón felfelé: 1451-ben Szendrőt, 1456-ban, majd 1521-ben Nándorfehérvárt, 1526-ban Budát, 1529-ben Bécset ostromolták meg. Birodalmuk a 16. század közepére egészen Esztergomig terjedt ki. A törökök által megszállt területek és a nyugati országok közötti kereskedelem nagyrészt megszűnt, ám mindez nem volt igaz a Duna mentén, ahova a megszállt vidékek keresztény kulturális élete koncentrálódott.

A 17. század végén indult meg a török ellenőrzés alatt lévő területek visszafoglalása, amely elsőként a magyar Duna környék reokkupációját jelentette. Erre az időszakra jellemző, hogy a felszabadult Duna mentét délszlávok népesítették be. Az oszmán fennhatóság megszűnése egyet jelentett a dunai hajózás komoly fellendülésével is.

Újkor

A 19. század komoly változásokat hozott a Duna életében. Ekkor kezdett csíráiban – elsősorban Németországban és Ausztriában – a Duna menti idegenforgalom kialakulni. 1830-ban indult az első gőzhajó a folyón, 1831-től pedig már menetrendszerűvé is vált. A személyszállítás mellett, az áruszállítás is fokozódott, egyre jelentősebb ipari központok alakultak ki a folyó partján először a német vidékeken, majd az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulásával a magyar tájakon is. A hajózás megkönnyítése érdekében szükség volt a folyó szabályozására is, amelyet bár már a 18. században megkezdtek, nagyrészt csak az 1870-es évekre lett kész a Vaskaputól felfelé.

A 19. század során jelentkeztek először komolyabban a nemzetiségi problémák is a Duna völgyében. A század közepére a Török Birodalom gyengülésével a Duna alsó szakaszán sorban létrejöttek a különböző nemzetek autonóm területei (1820-ban Szerbia, 1829-ben Havasalföld, 1878-ban Bulgária), amelyek később függetlenedtek is, és a tőkés fejlődés útjára léptek. Ám ezek az országok a későbbiekben területi viták alapján több háborút folytattak egymással. Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések végül egy rövid időre megszüntették a háborúskodást a Duna környékén, illetve felbomlasztották az Osztrák–Magyar Monarchiát, a folyó melletti legnagyobb államot. A kialakult új nemzetállamok általában nagyon rossz kapcsolatban voltak egymással, így a Duna hajózása ismét korlátozódott.

A II. világháború során a Duna teljes szakasza a tengelyhatalmak fennhatóság alá került, majd az előrenyomuló Vörös Hadsereg szállta meg szinte a teljes folyó mentét. 1948-ban a Duna parti szocialista országok megalapították a Duna Bizottságot, amelyhez később Ausztria, 1998-ban pedig Németország is csatlakozott.
A németországi Rajna–Majna–Duna-csatorna 1992-es megépítése óta a folyó részét képezi annak a 3500 km-es transz-európai víziútnak, amely az Északi-tenger melletti Rotterdamtól a Fekete-tenger melletti Sulináig ér.
1999-től a folyami szállítás nehézkessé vált, miután a NATO 3 hidat lebombázott Újvidéken, Szerbiában; a roncsokat 2002-re távolították el.

Földrajza

A folyó szakaszai

 
A Duna születése a Breg és a Brigach egyesülésével ("Donauzusammenfluss").

A Duna Esztergomnál

A Duna meglehetősen hosszú folyó, sokféle tájon folyik keresztül. Alapvetően (mint minden folyót) a Dunát is három szakaszra lehet bontani, a Felső-, a Középső- és az Alsó-Dunára.

A felső szakasz a Duna forrásától nagyjából a Morva folyó torkolatáig tart. Itt alapvetően a gyors sodrás, a vízszint jelentős esése jellemző. A folyó nagy mértékben bontja a partjánál lévő kőzeteket, mélyíti medrét, a keletkezett hordalékot tovább szállítja.

A középső szakasz a Morva torkolatától nagyjából a Kárpátok déli vonulatáig, Szörényvárig tart. A középső szakaszon a folyó sebessége mérséklődik.

Az alsó szakasz, amely Szörényvártól a Duna-deltáig ér, jellemzően nagyon lassú folyású és kis esésű. A Duna-delta alapvetően jól elkülöníthető az alsó szakasz további részeitől. Egyrészt, mivel itt a Fekete-tenger hatásai – dagálykor a visszafolyás – is jellemzőek, illetve itt már szinte állóvízzé alakul a Duna, minden hordalékát lerakja. Ezáltal egyre nagyobb területet vesz el a tengertől.

A Duna kialakulása

Maga a Duna a pliocén időszakban kezdett létrejönni. A Nyugati-Alpok vizein táplálkozó Ősduna a Bajor-medence feltöltése után indult meg mai útján. Feltételezhetően valamikori vízgyűjtő területe jóval nagyobb lehetett a mainál. Az azóta kialakult mélyebben fekvő Rajna a Duna forrásterületéről nagy mennyiségű vizet szállított és szállít ma is el. Mivel a hegység itt nagyrészt porózus mészkőből áll, rengeteg földalatti búvópatak szállítja a Duna forrásterületéről a vizet inkább a Rajna felé. Két nagy víznyelő található a Sváb-Alb hegységben, amelyeket „Dunai Víznyelőnek” (németül: Donauversickerungnak) hívnak. Az ide folyó víz szárazabb nyári napokon teljes mértékben, egyébként nagyrészt Németország legbővizűbb forrásán a Rajnába torkollik, csak a maradék halad a Duna felé. Mivel a lefolyó hatalmas vízmennyiség lassan, de biztosan koptatja a mészkövet, geológusok jóslása szerint a Duna legfelső folyása egy nap teljesen eltűnik, és minden vizét a Rajna gyűjti be majd.

 A Vaskapu

A Duna alsóbb szakaszai a medencék folyamatos feltöltésével jöhettek létre. A pliocén végén jutott el a Duna a Kisalföldig. Ekkor a mai nyugat-kelet irány helyett észak-dél irányban folyt itt a folyó, és az akkor mélyebben fekvő Dráva-Száva-köze felé folyva nagyjából a mai Dráva medrét érhette el. Csak a pleisztocén időszakban alakult ki a kisalföldi folyása, és töltődött fel a magyar Alföld, majd a Dinári-hegység és a Kárpátok találkozásánál lévő Vaskapu áttörése után a Román-alföld is.

A folyó legfiatalabb szakasza a Dobrudzsa nyugati oldalán található dél-észak irányú folyása, amely pusztán a pleisztocén időszak végén alakult ki. Ekkor érte el a szintén pleisztocén kialakulású Fekete-tengert a Duna. A holocén időszakában az Al-Duna északi és a Duna-delta kialakítását végezte a folyó. A Duna mai napig évi mintegy öt méterrel a tenger belseje felé „nyomja” a szárazföldet.

A Duna jellegzetessége az ún. teraszokra tagolódás. Egyes teraszok a különböző időkben a Duna árterét jelentették, amelyek keresztmetszetei fiatalsági sorban egyre kisebb, nagyjából koncentrikus félkör alakba rendeződnek.

A Duna tájformáló szerepe

A Duna Visegrádnál

A Duna tájformáló szerepe kettős, egyszerre épít és pusztít is. A rombolás elsősorban a gyorsabb folyású, hegyi szakaszokon, míg az építés a lassabb folyású, alföldi részeken jellemző. A pusztítás mértéke függ a folyó sebességétől. Így a nagy sodrású helyeken komoly mértéket ölthet, míg a kevésbé gyors folyásoknál szinte elenyésző a folyó ilyen irányú tevékenysége. A folyó állandóan koptatja és mélyíti medrét. A keményebb kőzetek koptatása jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint a puháké, ezért a Duna jellemző geológiai képződményei a sziklák, amelyek a puhább, mára már elkopott kőzetekbe ágyazott keményebb kőzeteket jelentik. A Dunán, több helyen is találni sziklás szakaszokat, ahol ezek a képződmények meglehetősen sűrűk. Ezek közül a legismertebbek a Passau feletti, az aschahi, a Grein és Stunden közötti, valamint a vaskapui szakaszok. Magyarországon kisebb számban Nyergesújfalunál, Dömös és Nagymaros között, valamint Budafoknál találni sziklákat.

A folyó nagy mennyiségű hordalékot szállít, amely a felső szakaszon még igen nagy méreteket, lejjebb már csak porszemnyi nagyságot vehet fel. Ha a vízszint hirtelen apadásnak indul, a Dunán jellemzően kialakulnak a zátonyok, amelyek ebből a hordalékból származnak. A vízszint ismételt növekedésével a zátonyok is eltűnnek, a folyó tovább szállítja a hordalékát. Jellemzően zátonyos rész a Duna Rajka és Gönyű közötti szakasza, ahol a Bős–nagymarosi vízlépcső megépítésével a hasonló képződmények még nagyobb számban elszaporodtak. A Duna különleges képződményei az aldunai sellők, amelyek a mederfenék kisebb-nagyobb kitüremkedéseit jelentik.

A löszös síkvidékeken keresztülhaladó folyó mélyen belevájja magát a puha kőzetbe, ezért itt megfigyelhetők a magaspartok. Ilyen szakaszok elsősorban a jobb parton találhatók Gönyű és Komárom, valamint Érd és Mohács között. Ezeken a helyeken fokozottabb földcsuszamlás veszély van, mivel a folyó fokozatosan aláássa a hegyoldalakat.

Egyre kisebb számban, de még jellemzőek a Duna mentén a mocsarak, amelyek lerakott hordalékkúpokon alakultak ki. Ezekből a legnagyobbak Bajorországban, a Hanság és a Duna-delta területén találhatók. A Duna építőmunkájaként jöttek létre a hordalékkúpok, amelyek esetenként szigeteket is létrehoznak, illetve a Duna-delta (elsősorban a Kilia-ág) területén a turzások.

Dunai országok

 A Duna

A Duna 10 országon folyik keresztül, az egyes folyószakaszok a következők:

Ország

jobb part

 

bal part

Folyamkilométer

Hossz

 

Folyamkilométer

Hossz

Németország

2888,77–2230,20

659 km

 

2888,77–2201,77

687 km

Ausztria

2223,20–1872,70

351 km

 

2201,77–1880,26

322 km

Szlovákia

1872,70–1850,20

22 km

 

1880,26–1708,20

172 km

Magyarország

1850,20–1433,00

417 km

 

1708,20–1433,00

275 km

Horvátország

1433,00–1295,50

138 km

 

nincs

nincs

Szerbia

1295,50–845,65

450 km

 

1433,00–1075,00

358 km

Románia

374,10–0,00

374 km

 

1075,00–134,14
79,63–0,00

1020 km

Bulgária

845,65–374,10

472 km

 

nincs

nincs

Moldova

nincs

nincs

 

134,14–133,57

0,6 km

Ukrajna

nincs

nincs

 

133,57–79,63

54 km

(Forrás: Dunabizottság, 2004)

Dunai települések

Az alábbi lista a jelentősebb településekre szorítkozik.

 A Duna Budapestnél

Németország Németország: Donaueschingen, Ulm, Ingolstadt, Regensburg, Passau

Ausztria Ausztria: Linz, Ybbs an der Donau, Melk, Krems an der Donau, Tulln an der Donau, Bécs, Hainburg, Grein an der Donau

Szlovákia Szlovákia: Pozsony, Komárom, Párkány

Magyarország Magyarország: Győr, Gönyű, Komárom, Esztergom, Szob, Visegrád, Nagymaros, Kismaros, Verőce, Vác, Göd, Dunakeszi, Szentendre, Budakalász, Budapest, Szigetszentmiklós, Százhalombatta, Ercsi, Dunaharaszti, Ráckeve, Dunaújváros, Dunaföldvár, Solt, Paks, Kalocsa, Baja, Mohács

Szerbia Szerbia: Apatin, Gombos, Palánka, Újvidék, Zimony, Belgrád, Kevevára, Szendrő

Horvátország Horvátország: Vukovár

Románia Románia: Újmoldova, Orsova, Szörényvár, Calafat, Corabia, Turnu Măgurele, Zimnicea, Gyurgyevó, Olteniţa, Călăraşi, Feteşti, Cernavodă, Hârşova, Măcin, Brăila, Galac, Isaccea, Tulcsa, Sulina

Bulgária Bulgária: Vidin, Lom, Orjahovo, Nikopol, Szvistov, Rusze, Szilisztra

Moldova Moldova:

Ukrajna Ukrajna: Renyi, Izmajil, Kilija

Vízrajza

 A Duna legmagasabb vízállásait jelző tábla Budapesten, a vigadó téri hajóállomásnál

A Duna rengeteg mellékággal rendelkezik hosszú folyása során. Ezek közül a hazai legjelentősebbek:

A főbb, illetve kisebb mellékágak egy vagy több szigetet is körülzárhatnak. Ezek közül a legnagyobbak a Csallóköz, a Szigetköz, a Szentendrei-sziget, a Csepel-sziget, a Mohácsi-sziget és a Duna dobrudzsai kanyarulatánál a Bala-sziget.

A Duna-delta is alapvetően három ágból tagozódik. Ezek északról délre a következők: Kilia-ág, Sulinai-ág, Szent-György-ág.

A Duna mélysége, szélessége és így sebessége nagyban különbözik az egyes szakaszokon. Általában elmondható, hogy a felső jellegű szakaszokon a folyó keskeny és igen mély. A Vaskapunál mértek 70 méteres mélységet is, sebessége ott az 5 m/s-ot is eléri. A sík vidékeken a jellemző sebesség 1,1-1,2 m/s közül alakul, a felső szakaszon 1,5–3 m/s között.
A folyó szélességét illetően jól látszik egyfajta növekvő tendencia a vízhozam növekedésével. Így míg Ingolstadtnál a Duna pusztán 102 méter széles, a Széchenyi lánchídnál már eléri a 350 méteres szélességet, Zimonynál az 1300 métert, míg az Al-Dunán pedig akár 15 kilométer széles is lehet.

A folyó vízszintje nem állandó, főleg tavasszal, elsősorban az alpi hó elolvadásakor emelkedik jelentősen a vízszint. Ezek az áradások alapvetően másként sújtják a különböző szakaszokat. Azon részeken, ahol az ártér meglehetősen kicsi, ilyen a felső szakasz, jóval nagyobb áradások lehetnek, mint a folyó lejjebbi szakaszain, viszont a nagy esés miatt hamarabb le is vonul az ár, míg ez az alsó szakaszokon kifejezetten hosszú ideig is eltarthat. A legnagyobb ilyen árvíz 1501-ben Bécsben következett be. Ekkor a folyó vízhozama itt mai számítások szerint a 14 000 m³/s-ot is meghaladta. Árvíz kialakulására egy másik lehetséges mód, ha a megfagyott jég felduzzasztja a felülről áramló vizet. Ilyen áradás volt 1838-ban Pesten.

 A Duna Újvidéknél

Mellékfolyói

A Duna 2850 km-es hosszán számos (31) mellékfolyó vizével gazdagodik. Ezek közül a legnagyobb mellékfolyói, azok torkolatának országa szerint:

Németország

Altmühl, Iller, Lech, Naab, Isar, Inn

Ausztria

Traun, Enns, Morva

Szlovákia

Morva, Vág, Garam, Ipoly

Magyarország

Rába, Ipoly, Sió

Szerbia

Tisza, Száva, Temes, Nagy-Morava, Duna-Tisza-Duna-csatorna

Horvátország

Dráva

Románia

Zsil, Olt, Argeş, Duna–Fekete-tenger csatorna, Szeret, Prut

Bulgária

Timok, Iszkar

Moldova

Prut

Nemzeti parkok

A Dunát sok, Európa más folyóival összehasonlítva viszont viszonylag kevés környezeti kár érte, élővilága nagyrészt megmaradt. Ezt az adottságot felismerve az 1970-es évektől folyamatosan alakultak nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek a Duna árterében. Ezek a nemzeti parkok jelenleg a következők:

Az emberi beavatkozások hatásai

Vízmérce Budapesten, a vigadó téri hajóállomásnál

A 19. században a  mellékfolyók (főleg a Tisza) számos kanyarját levágták, a medrét gátak közé zárták. Mind a mellékfolyók, mind a Duna partját sok helyen kikövezték, a szigetek egy részét kőgáttal leválasztották a mederről. Az így elzárt mellékágakban megszűnt a víz folyamatos áramlása, felgyorsult azok feltöltődése. Az egykori, összefüggő galériaerdőnek csak roncsai maradtak fenn. A Vaskapunál a folyó hajózhatóságát javították. A szabályozásokkal egyre nagyobb területet árvízmentesítettek, és ennek következtében az eredeti mederben a töltések magasításával egyre nagyobb víztömegeket kellett átbocsátani. A leülepedő hordalék sokkal keskenyebb, ráadásul állandó helyzetű ártéren terült szét, illetve a mederben rakódott le, tehát miközben a szabályozott folyókon megritkultak az árvizek, korábban nem tapasztalt vízmennyiségek és főleg vízállások jelentek meg, veszélyeztetve olyan területeket is, amelyeket korábban nem érintett az árvíz.

A 20. században a folyam fölső (ausztriai) szakaszán vízlépcsők sorát építették ki, teljesen megváltoztatva ezzel a folyó természetes vízjárását és gyakorlatilag megszüntetve a hordalék alpi utánpótlását. A rendszer utolsó tagja a Szlovákiában felépített bősi vízlépcső, aminek üzemvízcsatornája Szapnál torkollik a Duna főmedrébe.  A Dunakanyar fölötti szakaszon a folyó – és ezzel a talajvíz – szintje fokozatosan csökken, a part menti élőhelyek pusztulnak, hogy idővel más ökológiai rendszereknek adják át helyüket. A legnagyobb veszély a Duna–Ipoly Nemzeti Park ártéri keményfa ligeteit fenyegeti.

1972-ben, a Vaskapu-vízierőmű gátjának elkészülte után, Ada Kaleh 1,7 km × 0,4-0,5 km méretű szigetét vízzel árasztották el. Az azelőtt törökök által lakott sziget hol osztrák–magyar, hol török fennhatóság után 1913-ban Magyarország része lett, de 1923-tól, így az elárasztásakor is, Romániához tartozott.

Gazdasága

  Duna–Fekete-tenger csatorna

Hajózás

A Duna nemzetközi hajózási útvonal. A torkolatától Brăilaig tengeri, onnan Ulmig folyami hajókkal járható. A Duna mellett mintegy hatvan mellékfolyója is hajózható. A hajózás megkönnyítése és gyorsítása érdekében több csatorna is kapcsolódik a Dunához, melyek közül a legjelentősebb a Rajna–Majna–Duna-csatorna, amely hatására a Duna része lett egy Sulinától Rotterdamig tartó transzkontinentális, folyami hajózási útvonalnak. Romániában található a Duna–Fekete-tenger csatorna.

A Dunán nagy számú nemzetközi árukikötő található. Ezek közül a legnagyobbak: Sulina, Gyurgyevó, Reni, Brăila, Galac, Rusze, Belgrád, Budapest-Csepel, Komárom, Gönyű, Pozsony, Bécs, Linz, Passau.

Ivóvíz

Közvetlenül a mederből, tisztítások után kerül a Duna vize Baden-Württemberg tartomány mintegy 30%-ában, Ulmban, Passauban, pár romániai településen. Más helyeken a víz nagyfokú szennyezettsége miatt az ivóvíz ilyen formában nem nyerhető. Elsősorban Magyarországon nagyon elterjedtek a parti szűrésű kutak, amelyek szinte az egész tágabb Duna mente, így Budapest ivóvízkészletét biztosítják.

Vízenergia

A Dunán az energiát hasznosítandó számtalan vízierőmű épült elsősorban a gyorsabb sodrású szakaszokon, így Németországban, Ausztriában és a Vaskapunál. Nagyobb fokú duzzasztást igényelnek a síkvidéki erőművek, így a szlovákiai Bősnél lévő erőmű is.

Az első osztrák dunai erőmű 1959-ben Ybbs és Persenbeug között épült. Mára a kilenc dunai erőmű az ország energia ellátásának mintegy 20%-át adja.

A szlovákiai bősi erőmű az ország energiaellátásának 11-16%-át biztosítja a vízállástól függően. 1972-ben épült meg Európa legnagyobb vízierőműve a Vaskapunál két duzzasztógáttal. Szerbia energiaellátásának 37,1%-át, Romániának pedig 27,6%-át ez az egy erőmű biztosítja.

Halászat

Valaha a Dunán jelentős halászat folyt. A Duna környéki településeken nagy számban éltek halászok. A 19., majd 20. században azonban a folyót ért nagyfokú szennyezés miatt halállománya nagyban lecsökkent, így a halászat is szinte teljes mértékben eltűnt a folyó partjáról. Mindössze hobbihorgászokat találni manapság a folyó partjain. Egyedül a Duna-deltában maradt meg a kereskedelmi célú halászat, de ott is nagyban korlátozódott.

Turizmusa

A Duna mind az aktív, mind a passzív kikapcsolódás egyik kedvelt helyszíne. A folyó minden szakaszán, de leginkább a Wachaun, a magyar Dunakanyarban, a Kazán-szorosban és a Duna-deltánál személyszállító hajók sokasága várja a turistákat. Elsősorban Budapesten, kisebb részt Passauban, Linzben, Pozsonyban, Bécsben és Belgrádban jelentős a városnéző hajózás is. A folyó mellett épült számtalan idegenforgalmi látnivaló is nagyszámban csábítja a turistákat.

Az aktívabb kikapcsolódásra vágyók számára a Duna mint fürdőhely, horgászhely funkcionál. A folyón számtalan evezős vízisportot űző amatőr vagy professzionális sportoló is feltűnik. Létezik a folyó több mint kétharmadán zajló, két hónapos Nemzetközi Duna-túra is.

A Duna mentén egyre nagyobb mértékben terjed el a kerékpározás is. Donaueschingentől Pozsonyig a jól kiépült, az EuroVelo 6. szakaszának részét képező „Donauradwanderweg”, vagy röviden „Donauradweg” mintegy 100 000 kerékpárost fogad évente, de a folyó alsóbb szakaszain is (elsősorban a Szigetközben és Esztergomtól Budapestig) lehetőség van a biztonságos kerékpározásra.

A Duna a művészetekben

A Dunához köthető alkotások

 fel


 

Ebro

 Valle del Ebro – az Ebro völgye

Az Ebro (latin [Fluvium] (H)iberum vagy (H)iberus, „ibér folyó”) folyó az Ibériai-félsziget északi részén, Spanyolország legbővízűbb folyója. Hossza 910 km, vízgyűjtő területe 83 093 km², vízhozama 426 m³/s.

A Kantábria autonóm közösségben található Fontibre (latin Fontes Iberis, „az Ebro forrásai”) nevű falucskából ered Reinosa község közelében, és a Földközi-tengerbe ömlik. Útvonala: Miranda de Ebro, Haro, Labastida, Logroño, Calahorra, Alfaro, Tudela, Alagón, Zaragoza, Caspe, Mequinenza, Riba-Roja d’Ebro, Flix, Ascó, Tortosa, Amposta, San Jaume d’Enveja és Deltebre.

 fel


 

Elba

 

Hossz

1165 km

Forrás

az Óriás hegység déli oldalán, Németország

Torkolat

Északi-tenger, Cuxhaven, Németország

Országok

Németország

Az Elba ( csehül: Labe, németül: Elbe, latinul: Albis) Közép-Európa legnagyobb folyója. Németország és Csehország területén áthaladva az Északi-tengerbe ömlik.

Eredete

 Az Elba forrásvidékének vízesése

A német Óriáshegység déli oldalán a Schneckoppe mellett fakadó Weiss-wassernak és az Elser pataknak az összefolyásából ered, ahol egy 50 méter magas vízesésből alakul ki.

Lefolyása

 Az Elba Děčín közelében, Csehországban

Végig folyik a Cseh-Medence északi részén, az Elba melletti síkságon, majd áttörve az elbai homokkőhegységet, kilép a Közép-európai síkvidékre. A síkvidéken Wittenberg és Magdeburg között a Wroclav-Maddeburg-Brémai ősfolyam vonalát követi. Később Havelburg alatt egy másik ősfolyam (Varsó–Berlin ősfolyam) nyomvonalában halad. Hamburg alatt kiszélesedik és Cuxhaven térségében széles tölcsértorkolattal ömlik az Északi-tengerbe.

Vízjárása

 Az Elba Festung Königstein közelében Németországban.

Felső szakasza gyors folyású.  Magdeburgnál 242 méter széles. Tangermünde alatt folyása lassul és a törmelék hordalékból szigeteket épít. A vízfelszíne Wittenbergnél 20 méterrel, Laudenburgnál 5 méterrel, míg Hamburgnál 1 méterrel van a tengerszint felett. Hamburg térségében gyakran okoz árvizeket ami ellen zsiliprendszerrel védekeznek.

Jelentősége

 Az Elba Magdeburgnál.

Kolnitól lefele hajózható mintegy 800 km hosszban, a 19.században még az e fölötti szakaszon is bonyolítottak le tutajos forgalmat. Nagy jelentősége van annak, hogy több helyen, jellemzően nyugat-keleti irányú csatornákat építettek meg, ami a hajózási lehetőségeket kibővíti, összekötve az Elbát. több folyóval Torkolatvidékét a „Kieli csatorna” köti össze a Balti-tengerrel. Így megépült a Lübeck-csatorna, a Havel-csatorna és a Mittelland-csatorna.. A Felső-Oderához az Oder-Spree csatorna csatolja.. A kiterjedten kiépített csatornarendszeren át megközelíthető a Harz –hegység vidéke, ami ma is fontos ipari terület. A csatornarendszer lehetővé teszi a Moldován át Prága elérését, Halállománya jelentős. A felsővízi szakaszon megtalálhatók a pisztrángok és a folyami rákok is. Az alsó szakaszon nagyon sokféle folyami hal található, de gyakran fordulnak elő a torkolaton keresztül felúszó tengeri halfajták is.

Mellékvizei

 Térképen

Jelentősebb mellékvizei:

  • Jobb oldalról:
    • Havel
    • Fekete Elster
  • Bal oldalról:
    • Ohre
    • Sale
    • Vlatava

 fel


 

Loire

A Loire Orléans-nál

 

 

Hossz

1012 km

Forrás

Cévennes-fennsík

Torkolat

Vizcayai-öböl

Országok

Franciaország

A Loire folyó Franciaország területén, az ország leghosszabb folyója. (Ne tévesszük össze a Loir folyóval!)

Nevének eredete

A folyó latin neve Liger ami a gall liga szóból származik, jelentése lerakódás, hordalék.

Földrajzi adatok

A folyó a Francia-középhegységben a Cévennes-fennsíkon ered 1,408 méter magasan. Majd északnak folyik, Orleansnál egy hatalmas kanyar után nyugatnak veszi az irányt és Saint-Nazaire városnál torkollik az Atlanti-óceán Vizcayai-öblébe. A hossza 1012 km,vízgyűjtő területe 117,000 km². Közepes vízhozama 850 m³ másodpercenként.

Megyék és városok a folyó mentén

Mellékfolyói a Furan, Lignon, Cher, Reins, Arroux, Bresbre, Aron, Nièvre, Loiret, Beuvron, Thouet, Layon, Èvre, Erdre, Sèvre nantaise, Chézine, Indre, Acheneau, Allier, Authion, Maine, Brivet és Vienne.

A Loire óceánjáró hajókkal Nantes-ig (35 km) hajózható. Az árvízveszély miatt alsó szakaszán magas töltések közt folyik.

Völgyében szőlőskertek vannak, és itt épültek Orléans és Angers között a turisták által kedvelt reneszánsz kastélyok.
A Loire völgye 2000 óta az UNESCO által jegyzett világörökség része.

A folyó vize 4 atomerőmű reaktorát is hűti.

 fel


 

Odera

Az Odera Wrocław mellett

Hossz

854,3 km

Forrás

Góry Odrzańskie, Lengyelország

Torkolat

Balti-tenger (Szczecini öböl), Lengyelország

Országok

Lengyelország, Csehország, Németország

Az Odera (lengyelül és csehül Odra, németül Oder, latinul Viadua, Viadrus) egy közép-európai folyó, Csehországon, Lengyelországon és Németországon folyik keresztül, majd két ágra szakadva ömlik a Szczecini-öbölnél a Balti-tengerbe. A II. világháború vége óta Lengyelország és Németország között határfolyó.

Odera menti városok

 A Odera vízgyűjtőterülete

 fel


 

 

Hossz

652 km

Forrás

Monviso

Torkolat

Adriai-tenger

Országok

Olaszország

A (latinul Padus) folyó Észak-Olaszországban . A Nyugati-Alpok-ban a Monte Viso hegy lábánál ered és Velencétől 50 km-re délre ömlik az Adriai-tengerbe.

Olaszország leghosszabb (652 km) és legjelentősebb folyója. Szintkülönbsége 2022 m, úgy, hogy az első 35 km-en 1700 m az esés.

Vízgyűjtőterülete (72 000 km²) az ország területének közel egynegyede. Ferraratól (60 km a tengertől) kezdődő deltája is hatalmas (380 km²) kiterjedésű. Öt fő ága név szerint:Po di Maestra, Po della Pila, Po delle Tolle, Po di Gnocca és Po di Goro.

Jelentősebb városok a Pó mentén: Torino, Piacenza, Cremona, Ferrara.

A Pó-síkság olaszul Pianura Padana, Olaszország legfejlettebb része.

Érdekesség

2005-ben a folyóból vett vízminták alapján megállapítást nyert, hogy kb. 4 kg kokaint fogyasztanak el naponta a Pó mentén, háromszor többet, mint amennyire becsülték.

 fel


 

Rajna

A Rajna útja Nyugat-Európában

Hossz

1320 km

Forrás

Alpok (jelentősebb folyók: Vorderrhein, Hinterrhein, Albula, Landwasser, Julia)

Torkolat

Északi-tenger (A Rajna deltájának fő ága: Waal)

Országok

Svájc, Liechtenstein (határfolyó), Ausztria, Németország, Franciaország (határfolyó)Hollandia

A Rajna (németül Rhein, franciául Rhin, hollandul Rijn) Nyugat-Európa legfontosabb folyóinak egyike. Hossza 1320 km, átlagos vízhozama a torkolat előtt 2330 m³/s.

Graubünden svájci kantonban két forráspatakból, a Felső- és Alsó-Rajnából ered. A folyó érinti Liechtensteint és Ausztriát, a Bodeni-tóba ömölve éri el Németországot, majd a német-svájci, később pedig a német-francia határon folytatja útját észak felé. A Ruhr-vidéket átszelve a folyó nyugat felé veszi az irányt, majd Hollandiában, delta torkolaton keresztül ömlik az Északi-tengerbe.

Földrajza

A Rajna esését a következő számok mutatják: a legmagasabb fekvésű forrása 2902 m., Reichenaunál 586, Bregenznél 397,a Rajna vízesése alatt Neuhausennél 360, Baselnél 245, Plittersdorfnál 110,Mainznál 82, Bingennél 78, Koblenznál 60, Kölnnél 38 és Emmerichnél csak 12 m.

A felső folyás (svájci Rajna) a forrástól Baselig

Baselig a folyót gyakran svájci Rajnának hivják. Graubünden svájci kantonban két forráspatakból, Az Alsó-Rajna a Badus-Stock lábánál 2344 méternyi magasban a Toma-tóból fakad, több gleccserpatak fölvétele után átfolyik a 12 km hosszú Tavesch-völgyön, azután fölveszi a Lukmanier-hágótól nyugatra 2453 méternyi magasban fekvő Skura-tóból jövő medelsi, vagyis a Közép-Rajnát és azután mintegy 70 km-rel lejjebb Ilanznál a glenni vagyis lugnetzi Rajnát, még lejjebb a Rabbiusát és Reichenaunál egyesül a Hátsó-Rajnával. Ez a Szent Bernát-hágó közelében a Marscholhornon levő Zapport gleccser vizeiből 2902 méter magasságban ered, áttör egy hegyszakadékon, végig folyik a Val Rhinen, áttör a LaRufna nevű hegyszakadékon és északnak fordul a Schams-völgybe, ezt Thusisnál hagyja el és a Domlescheg nevű széles völgyben, szabályozott mederben folytatja útját. Reichenauig a Rajna 150 gleccser vizét gyűjti magába, vízterületet 1694 km². Reichenaunál, ahol 45 méter széles, veszi föl a folyó a Rajna nevet. A Plessur összefolyásával a folyó hajózható lesz. A Plessur-torkolat elhagyása után északnak fordul, a Landquart felvétele után elhagyja Grubündent, határul szolgál egyrészt St. Gallen, másrészt Liechtenstein és Vorarlberg közt, fölveszi balról a Taminát, jobbról az Illt és Rheineck alatt a Boden-tóba ömlik, amelyet Konstanznál hagy el. Innen magas partok közt nyugati irányban folytatja útját Schaffhausenig. Schaffhausen alatt a folyás gyorsabb lesz és Laufenkastélynál 115 méternyi szélességben, három ágban, magas, meredek sziklák közt mennydörgésszerű robajjal lezuhan a 15-19 méter mély, széles üstszerű alsó medrébe.

A Felső-Rajna Baseltől Bingenig

361 km hosszú, északi irányban átfolyik a Felső-Rajnai-síkságon, elválasztja Elzászt Badentől és az utóbbit a Bajor-Pfalztól. Ezen útjában völgyét balról a Vosges és Hardt, jobbról a Fekete- és Oden-erdő határolják. Tulla badeni mérnök tervei szerint a sokféle szétágazó és számos szigetet alkotó Rajnát 1818-tól 1872-ig szabályozták, lehetőleg egy mederbe terelték, amivel útját 85 km-rel megrövidítették és esését jelentősen fokozták. Szélessége ezen útjában 200-ról 576 méterre növekszik. Baseltől Kehlig a hajózás még jelentéktelen, legfeljebb 400 q terhet bíró hajók járhatnak rajta. Plittersdorftól kezdve már sokkal nagyobb hajókat is megbír. A csatornák, amelyek e részében belőle kiágaznak, a hüningeni, breisachi, III-Rajna és frankenthali csatorna.

Jelentősebb mellékfolyói a Felső-Rajnai síkságon balról az III. Moder, Sauer, Lauter és Queich, jobbról a Wiesen, Elz, Kinzig, Rench, Murg, Alb, Kraich, Neckar és a Majna.

Mainztól Bingenig a Rajna, a bortermő Theingaun folyik keresztül, innen északnyugatnak fordul.

A Közép-Rajna Bingentől Kölnig

159 km hosszúságban nyúlik el. Koblenzig a Taunust a Hunsrücktől, Bonnig pedig a Westerwald és Siebengebirgét az Eifeltől választja el és természeti szépségekben nagyon gazdag. A hajózást e szakaszában megnehezítették és veszélyeztették a Binger Loch, azután egyes helyek Bacharach, Caub, Oberwesel (Loreley) mellett, a Kis- és Nagy-Unkelstein stb. Ezen akadályok eltávolítását állítólag már IV. Henrik császár korában kezdték meg. Az első repesztések azonban csak a 18. században történtek. Sokat tett a hajózás akadályainak megszüntetésére a francia kormány. A folyószélessége e szakaszban nagyon különböző; Geisenheimnál 628, Assmannshausennél 250, Koblenznél 313 és Bonnál 377 m. Mellékfolyói itt balról a Nahe, Mosel, Brohlbach és Ahr, jobbról a Wisper, Lahn, Wied és Sieg.

Az Alsó-Rajna Kölntől a Holland határig

Kölnnél kezdődik az Alsó-Rajna, ez a torkolatáig 343 (ebből esik német területre 177) km. hosszú. Baloldalán a hegység egészen elenyészik, jobb partján is mindig hátrább vonul, mig végre egészen sík vidéken folytatja útját. Az osztatlan alsó Rajna szélessége Kölnnél 522, Weselnél 616, és Emmerichnél 992 m.

A Delta

Emmerichnél lép a Rajna németalföldi területre Geldern tartományba 2,5 km-nyire e helytől két ágra oszlik. A déli ág (84 km) Lövensteining Waal, innen Dordrechtig (24 km) Merwede és Krimpenig (9km) Nord nevet visel. Ezután Oude, későbben Nieuwe Mass néven elhalad Rotterdam mellett és a Hoek van Hollandnál és Északi-tengerbe szakad. Az Északi ág Pannerdeni-csatorna néven Westervootig halad és ismét két ágra szakad. A jobboldali ág Új-Yssel néven abban a csatornában folyik Doesborghig, amelyet Drusus ásatott a Rajna és Ó-Yssel egyesítése végett. Doesborghnál a két Yssel egyesül és a Zuider-tóba ömlik. A baloldali ág Rajna néven a Waallal folyik el Wafeningen és Thenen mellett Wijk bij Durstedéig, ahol Lek nevet vesz föl, innen egy igen gyenge mellékág, amely azonban fő ág számba megy, Kromme Rijn néven Utrecht felé megy, ahonnan kiindulva egy csatorna vizét Vianennél a Lekbe vezeti. Utrechtnél azonkivül 1892 óta kiágazik a hajózható Merwede-csatorna, amely Amszterdamba visz. Mig a Lek nevü ág Wijk bijDurstedétől kezdve útját folytatván, elhalad Schoonhoven mellett és a NieuweMaassal egyesül, a Rajna Utrechtnél még egy másik ágat bocsát ki magából, amelyet Vechtnekhivnak és Mindennél a Zuider-tóba ömlik. Ami a Rajnaból ezen ág kibocsátása után megmarad, Oude Rijn néven inkább csak árokhoz hasonlít és Utrechtből Lejdán átKatwijk-op-Rijnig jut, ahol még a XIX. sz. elején a homokban veszett el.Azelőtt Katwijk aan Zeenél a tengerbe torkollt. A legújabb időkben a homokba beszikkadó vizeket egy csatornába gyűjtötték össze és három zsilip segélyével ismét lefolytatják a tengerbe. Mellékcsatornái e részében az Erft-,Theinbergi- és Spoy-csatorna. Mellékfolyói pedig balról az Erft és a Maas, jobbról a Wupper, Ruhr, Emscher és Lippe.

Nagyobb városok a Rajna mentén

Basel, Strassburg, Karlsruhe, Mannheim, Ludwigshafen, Wiesbaden, Mainz, Koblenz, Bonn, Köln, Leverkusen, Düsseldorf, Neuss, Krefeld, Duisburg, Arnhem, Rotterdam.

Mellékfolyói

Forrástól a torkolatig:

Baloldali mellékfolyók         

Jobboldali           mellékfolyók                      

 

 

 fel


 

Rhône

 

Hossz

812 km

Forrás

Rhône-gleccser (Gletsch, Valais, Svájc)

Torkolat

Földközi-tenger (Franciaország)

Országok

Franciaország, Svájc

A Rhône (németes írásmóddal: Rhone) folyó Svájc és Franciaország területén, Dél-Franciaország legjelentősebb folyója, amely a történelem folyamán fontos kereskedelmi útvonalnak számított.
Ma jelentős iparvidék és fontos közlekedési útvonal. Valais kantonban ered a Nyugati-Alpokban 1753 m magasan, átfolyik a Genfi-tavon, és Port-St-Louis-du-Rhône-nál, nagy deltával torkollik a Földközi-tengerbe.

Története

A Kr. e. 2000 környékén beköszöntő bronzkorban a Rhône völgye fontos ón- és borostyánkő-kereskedelmi útvonallá vált.

A népvándorlás korában a Rhône völgye nagyrészt a Burgund Királyság része lett, melynek a központja Vienne volt. 534-ben a Frank Birodalom kebelezte be a területet, ahol egészen a 9. századig számos kolostor alapult. A környék fejlődését valamelyest visszavetette az arabok többszöri Rhône menti kalandozása a 8. században, azonban tartósan nem tartózkodtak itt.

A 843-as verduni szerződés alapján a Rhône völgye Lothar birodalmának részévé vált. Azonban Boson Burgundia királyává koronáztatta magát, és egy független államalakulatot hozott itt létre. A királyság 911 és 954 között többször szenvedte el a magyarok kalandozását. A meggyengült államhatalom utat engedett a viviers-i püspökség hatalmának növekedésének és környékének felvirágozásának. Így a 11–12. század során jelentős számú apátság alapulhatott itt. Eddigre a Burgund királyság megszűnt, helyét kis államok vették át, amelyek Német-római Birodalom részévé váltak. Közülük a későbbiekben Savoyai Grófság vált a legjelentősebbé.

A 13. században, a kereskedelem újraindulásával jelentős városiasodás jellemezte a környéket, egyre több város vívta ki magának a különböző városi jogokat.
Szép Fülöp idejében vált a Rhône vidéke ismét kiemelkedő jelentőségűvé, amint 1303-ban egyetemet alapított Avignonban, majd 1309-ben a pápát is odaköltöztette rákényszerítve az „avignoni fogságot” 1377-ig, és így a folyó völgyét Európa egyik legforgalmasabb kereskedelmi útjává tette. 1349-ben a Dauphiné megszerzésével a francia király végérvényesítette a hatalmát a Rhône völgyének nagy része felett.

1419-ben rendezték meg az első lyoni vásárt, amely a későbbiekben meghozta a városnak a korábbi gazdasági és kulturális jelentőségét a Rhône völgyében. A 15. század végétől folyamatosan terjedtek el a reformáció eszméi a folyó mentén. A Burgundiától 1513-ban Svájchoz került Genfi-tó északi partján és az 1535-ben ide csatlakozó Genfben egyeduralkodó vallássá lett a kálvinizmus, de az orange-i egyetem is áttért a református hitre. Mindazonáltal a legtöbb helyen nem fogadták el a reformáció szellemét, így a Rhône környéke több véres megtorlásnak is a színhelye volt.

A kaotikus helyzet a 18. századra stabilizálódott a Rhône környékén, miután a lyoni selyemmanufaktúrák európai jelentőségre tettek szert, és a folyó mint a Földközi-tengerrel összekötő kereskedelmi folyosó kezdett szolgálni, amelyen a selymen és szöveteken kívül a folyó völgyének borainak (Côte du Rhône) szállítása is folyt.

A 19. század elején Lyonból indulva a Rhône teljes hosszában nagymértékű iparosodás volt jellemző. A környék számtalan feltalálónak és tudósnak volt egyben lakóhelye. 1825-ben a Rhône-on épült az első függőhíd. 1880-ban a filoxéra nagyrészt az egész Rhône környéki borvidéket megfertőzte. Így a szőlősök nagy része megszűnt, helyettük gyümölcsösök alakultak.

1934-ben alakult a Rhône Nemzeti Vállalat, amely a folyó szabályozását, illetve vízerőművek létrehozását tűzte ki feladatául. Azóta Franciaországban 23 vízerőmű épült a folyón, amelyek éves össztermelése meghaladja a 16 000 GWh-t. Az 1960-as évektől a Francia-középhegységben korábban kibányászott, ma már nagyrészt importált uránércre alapozva sorban nyíltak meg az atomerőművek a Rhône mellett. Ezek közül a legnagyobb, Pierrelatte-i Nukleáris Központ, 24 000 GWh-s termelésével Franciaország energiafogyasztásának 5%-át termeli meg.

Ma a Rhône völgye Franciaország legfontosabb közlekedési útvonala, amely főleg a nyári időszakban kifejezetten zsúfolttá válik. Valamelyest orvosolja a közúti közlekedés nehézségeit, hogy 1994-től a folyó teljes hosszában Grande Ligne található, amelyen TGV-k szolgálják a vasutat választó utasokat.

Földrajza

Folyó szakaszai

 A Rhône alsó folyása

A Rhône-t alapvetően négy, egymástól jól elkülöníthető szakaszra lehet osztani: az alsó, a középső, a felső, és a magashegységi szakaszra, amely azonban egybeköthető a felső szakasszal.

Az első, a forrástól a Genfi-tóig terjedő, 164 kilométeres magashegységi szakasz. A folyó itt 1753 méter magasságról 375 méter tengerszint feletti magasságra folyik rövid távolságon belül. N

A Genftől az Ain torkolatáig tartó rész is felső szakasz jellegű, azaz a folyó rombolómunkája a meghatározó. A magashegyi szakaszhoz mérten azonban jóval kisebb esésű (0,1%) folyó itt már mély kanyonszerű völgyben kanyarog 175 kilométer hosszan.

Az Ain torkolata és Valence között található a folyó középső szakasza, ahol a Rhône gázlók és hordalékkúpok formájában építő munkát is végez a pusztítás mellett. Itt folyik a Saône is a Rhône-ba, és jelentősen növeli a vízhozamát. Végül, az alsó szakaszon annyira lelassul a folyó, hogy nagy szigeteket hoz létre. A Rhône különlegessége, hogy még alsó szakaszán is viszonylag mély völgyben fut, így csak kis mértékben tudja építő munkáját végezni. Ezen a szakaszon a Francia-középhegységből és a mediterrán hatás alatt lévő alpesi vidékekről folyó bővizű folyók növelek, a végül delta-torkolattal a Földközi-tengerbe folyó Rhône hozamát.

Rhône környéki települések

Svájc

Valais: Sion, Sierre

Vaud: Montreux, Lausanne (Genfi-tó partján)

Genf Genf

Franciaország:

Haute-Savoie: Thonon-les-Bains (Genfi-tó partján)

Ain: Bellegarde-sur-Valserine

Rhône: Villeurbanne, Lyon

Isère: Vienne

Drôme: Tournon-sur-Rhône, Valence, Montélimar

Vaucluse: Orange, Avignon

Gard: Villeneuve-lès-Avignon, Beaucaire

Bouches-du-Rhône: Tarascon, Arles

Vízrajza

Mellékfolyói

A Rhône-t számtalan kisebb-nagyobb vízfolyás táplálja. Ezek közül a legnagyobb vízgyűjtőterületű és legbővízűbb is a Saône, amely Lyonnál folyik bele a Rhône-ba.

További jelentősebb mellékfolyók:

Baloldali

 

 

Jobb oldali

 

Mellékfolyó

Torkolat helye

 

Mellékfolyó

Torkolat helye

Arve

Genf (Svájc)

 

Ain

Pont-de-Chéruy (Isère)

Fier

Seyssel (Haute-Savoie)

 

Saône

Lyon (Rhône)

Isère

Pont-de-l'Isère (Drôme)

 

Gier

Givors (Rhône)

Drôme

Loriol-sur-Drôme (Drôme)

 

Cance

Sarras (Isère)

Aigues

Orange (Vaucluse)

 

Doux

Tournon-sur-Rhône (Drôme)

Ouvèze

Sorgues (Vaucluse)

 

Eyrieux

La Voulte-sur-Rhône (Drôme)

Durance

Avignon (Vaucluse)

 

Ardèche

Pont-Saint-Esprit (Gard)

 

 

 

Cèze

Orange (Vaucluse)

 

 

 

Gardon

Beaucaire (Gard)

Gazdasága

A Rhône vidéke erősen iparosodott vidék, mivel egyrészt jó szállíthatóságot biztosít a folyó, másrészt a Rhône nagy esését kihasználó vízerőművek, illetve vízhűtésű atomerőművek sokasága biztosítja a termeléshez szükséges energiát.

Elzász és Lotaringia mellett a Rhône környéke Franciaország fémkohászati központja. A színesfémkohászatban a termelés kifejezetten nagy mértékű. A fémkohászatra épülve a gépgyártás is nagyban jellemzi a vidéket, a francia teherautógyárak mind a Rhône környékén sorakoznak. Kiemelkedően fontos a térség életében az import kőolajra épülő vegyipar, illetve a hagyományos textilipar.

A Rhône környéke hagyományosan nyitott az innovációk és új iparágak iránt. Ennek köszönhető, hogy a legjelentősebb nanofizikai kutatóintézet (a CERN) Genfben található, és a készülő kísérleti fúziós erőmű (ITER) se távol, a Rhône egyik mellékfolyóján, a Durance-on fog épülni.

Mezőgazdaság

A Rhône völgyében a különleges mikroklímának köszönhetően a hagyományos növénytermesztést visszaszorította a gyümölcstermesztés. A legjellemzőbbek az őszibarackfa- és körtefa-ültetvények, Továbbá az alma, a cseresznye, a szelídgesztenye és a sárgabarack a jellemző termés. A hagyományos gyümölcsök mellett citrusfélék és olajfák is jellemzőek.

Hajózás

A Rhône fontos hajózási útvonal, amelyen Lyon, Valence, Avignon és Arles városa, valamint Fos-sur-Mer és Marseille tengeri kikötője között folyami hajók közlekedhetnek. A folyóhoz kapcsolódó Saône szintén hajózható, és kisebb hajók számára fontos vízi út Franciaországon belül, mivel csatornákon keresztül a Loire-ral, a Rajnával, a Marne-nal, és a Szajnával áll összeköttetésben.

Turizmusa

A Rhône környék turizmusa igen élénk. A legfelső szakasz Svájc egyik legjelentősebb síparadicsomának számít, míg a Genfi-tó partja az elit fürdőhelyekről híres.  A Lyon és az attól délre eső vidékeken jelentős mértékű az idegenforgalom, amely elsősorban a nagy tranzitforgalomnak köszönhető. Ugyanis a Rhône völgye kapcsolja össze Észak-Franciaországot (így Párizst is) a földközi-tengeri nyaralóhelyekkel. A völgyben számtalan panorámaút fut, rengeteg műemlék látogató, illetve sorakoznak a történelmi helyek, amelyek a római időkből vagy a középkorból maradtak itt. A legjelentősebb célpontok: Lyon, Vienne, Valence, Montélimar, Viviers, Orange, Avignon, Beaucaire, Arles és Les Baux.

Rhône-hoz köthető alkotások

 Csillagos ég a Rhone felett, Vincent van Gogh festménye (1888)

 fel


 

Visztula

A Narew és a Visztula összefolyása Modlinnál

Hossz 1047 km

Forrás

Barania Góra (Beszkidek}

Torkolat

Balti-tenger (Gdańsk)

Országok

Lengyelország, Fehéroroszország, Ukrajna, Szlovákia, Csehország

 


Fehér Wisełka
 
Goczałkowicei tározó

Visztula Toruń közelében

Töltés a Visztula Włocławeki szakaszán

 

A Visztula (lengyelül Wisła) Lengyelország legfontosabb és leghosszabb folyója, a Balti-tenger vízgyűjtőjének legnagyobb folyója. A Vistula hossza 1047 km.
Forrása 1106 m magasan a Barania Góra hegy nyugati lejtőjén van, mely a Sziléziai Beszkidekben fekszik. (Két patakból folyik össze, a Fehér és Fekete Visztulából, ez utóbbi a hivatalos forrás.) A folyás iránya alapvetően északi. Közepes vízhozama (torkolatánál) 1054 m³/s, a legnagyobb vízszint különbség 10 m.

A Visztula rendkívül szennyezett: a 894 km hosszú szabályozott partja 93%-ban túlságosan szennyezett, és 7% (a Radomka]] és Œwider között) III. osztályú víztisztaságú.
Évente a Visztula kb. 2,2 millió m³ hordalékot szállít a Balti-tengerbe,
ebben többek között kb. 5000 t konyhasót naponta a szénbányákból, nő a bakteriális szennyezés is.

Az ókorban a Visztulát ismerték és leírták a geográfusok. A folyó neve akkor Vistla és Vistula volt, legrégebbi alakját pedig *Wīstlā-ként lehet rekonstruálni. Korábban a nevét kelta, germán, illetve szláv eredetre próbálták visszavezetni, vagy a *weys „úszik” tőre.

A Visztula deltája

Biała Góra helységnél, kb. 50 km-re a torkolat felett a Visztula két ágra bomlik: a baloldali a Leniwka, a jobboldali a Nogat, ezt a széles deltát Żuławynek hívják. Gdańska Głowánál a Leniwka újból elágazik keletre, az új ág neve Szkarpawa, ez árvízvédelmi okokból zárt zsilippel van ellátva. A következő ág, a Martwa Wisła (Holt Visztula) Przegalinánál ágazik el és a Gdański-öbölbe ömlik.

 

Fontosabb mellékfolyói   A forrástól számítva

Jobbparti

 

Balparti

 

Víztározók a Visztulán

 fel


 

Volga

A Volga Jaroszlávnál

Hossz

3690 km

Vízgyűjtő terület

1 410 994 km²

Forrás

Valdaj hegység, Oroszország

Torkolat

Kaszpi-tenger

Országok

Oroszország

A Volga (oroszul: Волга) Európa leghosszabb és legbővizűbb folyója. 225 m tengerszint feletti magasságban a Valdaj hegységben ered és Oroszország területét el nem hagyva a Kaszpi-tengerbe ömlik.

A folyó neve a mellette lakó nemzetiségek nyelvein: tatárul: İdel; csuvasul: Атăл (Atăl); mordvinül: Рав (Raw) mari nyelven: Юл (Jul) és németül Wolga

A Volga, ahogy sokszor nevezik a Volga anyácska, Oroszország legjelentősebb folyója, bár nem a legnagyobb. A szibériai folyók közül az Ob, a Jenyiszej és az Amur is hosszabb és bővízübb a Volgánál.

Földrajza

Felső-Volga (forrástól az Oka torkolatáig)

A Volga forrása nagyjából Moszkva és Szentpétervár között félúton a Tveri Kormányzóság területén található. Innen a folyó több kisebb tavon folyik át. A legutolsó Volgo tónál már 1843-ban épült duzzasztómű, hogy a folyó hajózhatósága egész évben biztosított legyen. Tver és Ribinszk között épült az ivankovói víztározó (a Moszkvai-tenger).  Itt végződik a Moszkva-Volga csatorna is. A Ivankovói víztározó meghatározó Moszkva és a Moszkvát körül vevő agglomeráció ivóvízellátásában.

Kimrinél kezdödik a következő hatalma víztározó az Uglicsi víztározó, majd a Volga legrégebbi víztározója a Ribinszki „tenger“. A Ribinszki víztározónál kezdődik a Volgát a Néván át a Balti-tengerrel összekötő Volga-Balti-tenger csatorna.

Ribinszknél  található a Volga legnagyobb forgalmú kikötője. A folyó továbbra is keleti, délkelti irányba halad. A következő nagyváros a 11. században alapított Jaroszlavl Oroszország egyik legrégebbi városa. Jaroszlávtól csak 70 km-re ismét egy történelmi város található az 1157-ben alapított Kosztroma.

Középső-Volga (az Oka torkolatától a Káma torkolatáig)

 A Volga Nyizsnyij-Novgorodnál

Nem sokkal Kosztroma után ismét egy hatalmas víztározó, a Nyizsnyij-Novgorodi víztározó. Nyizsnyij Novgorod (szovjet időkben: Gorkij) zárt város volt. Ide internálták a vezető ellenzékieket, többek között itt élt a Nobel-békedíjas Szaharov is. Nyizsnyij Novgorodnál torkollik a Volgába az Oka.

Itt a Volga a Mari Köztársaság területén folyik át, majd a Csuvas Köztársaság fővárosa, Eger testvérvárosa, Csebokszári a következő nagyváros. 150 km-rel lentebb, az Európai Oroszország 3. legnagyobb városa, Tatarsztán fővárosa, Kazány következik. Itt a folyó megváltoztatja eddigi kelet irányát és délre fordul. Kazánynál kezdődik Európa legnagyobb víztározója, az 550 km hosszú Szamarai víztározó, ennek összterülete 6450 km2. Itt van a Káma folyó torkolata. A víztározó partján terül el Uljanovszk, Togliatti, a Lada gépkocsik gyártására épült szocialista város, és Szamara (szovjet időkben: Kujbisev).

Alsó-Volga (a Káma torkolatától a Volga-deltáig)

A Volga alsó folyásán hatalmas folyammá válik. Déli irányban a Volgai hátság nyugati oldalán halad.

A Balakovó és Szaratov közötti területen éltek a II. világháborút megelőzően a II. Katalin orosz cárnő által betelepített Volgai németek. Sztálin a II. világháború idején a németajkú lakosságot Kazahsztánba és részben Szibériába telepítette át. A Volga bal partján Marx és Engels városainak nevei emlékeztetetnek az egykor itt lakott németekre. Ez a Balakovó és Engelsz közötti szakasza a Volgának az amelyet a civilizáció a legkevésbé érintett. A folyó menti táj itt tartotta meg ősi formáit. Engelsszel szemben a Volga jobb partján található a közel egy milliós Szaratov (egyetemi város) és itt kezdődik az útolsó nagy víztározó a 600 km hosszú Volgográdi víztározó.

Volgográd előtt 21 km-rel válik el a Volgától a Volga-delta legkeletibb ága az Achtuba. Volgográd (régebben:  Sztálingrád), milliós nagyváros, 80 km hosszan terül el a Volga jobbpartján. Északon a Volgográdi víztározót lezáró gáton található a Volgai Vízerőmű, majd 100 km-rel délebbre a város déli határán a Volga-Don csatorna. Ez a csatorna biztosítja az belvízi összeköttetést a Fekete-tenger és a Balti-tenger között. Volgográdnál érte el a II. világháború idején a Wehrmacht a Volgát. Itt zajlott a II. világháború leghosszabb, legvéresebb és egyben legjelentősebb csatája, a sztálingrádi csata, amely fordulatot hozott a háború menetében.

 Volgográd

A Volga-delta

Asztrahán előtt 46 km-rel a Buzan kiválásánál kezdődik a Volga-delta. A Volga-delta megközelítőleg 500 ágból, csatornából és kisebb folyókból áll. Természetvédelmi terület, és mint ilyen, a vándormadarak rendkívül jelentős megállója. A Volga-delta legjelentősebb ágai a Bachtemir, a Kamüzak, az öreg Volga, a Bolda, a Buzan és keleten az 537 km hosszú Achtuba.

A Volga-delta valamikor nagyon gazdag volt tokhalban, a tokhalállomány mostanra a környezetszennyezés és a rablógazdálkodás miatt vészesen lecsökkent. A tokhal ikrája a Kaszpi-tenger egyik legfontosabb terméke az orosz kaviár.

Mellékfolyói

A Volgának megközelítően 200 mellékfolyója van. A legjelentősebbek a következők:

bal partiak: jobb partiak:

 

Jelentősebb víztározók

  • Ivankovói Víztározó ( Moszkvai-tenger ) (327 km², 1,12 Mrd. m³)
  • Uglicsi Víztározó (249 km², 1,2 Mrd. m³)
  • Ribinszki Víztározó (4 580 km², 25,4 Mrd. m³)
  • Nyizsnyij Novgorodi Víztározó (1 590 km², 8,7 Mrd. m³)
  • Csebokszári Víztározó (2 274 km², 13,8 Mrd. m³)
  • Szamarai Víztározó (Európa legnagyobb víztározója) (6 450 km², 58 Mrd. m³)
  • Szaratovi Víztározó (1 831 km², 12,9 Mrd. m³)
  • Volgográdi Víztározó (3 117 km², 31,5 Mrd. m³)

 fel


 

Szajna

 

Hossz

776 km

Forrás

Langres-fennsík

Torkolat

La Manche

Országok

Franciaország

Az Szajna (franciául la Seine) folyó Franciaország területén, az ország legismertebb, legjelentősebb folyója.

Nevének eredete

Neve a kelta Sicauna szóból származik, jelentése "szent folyó". A latin neve Sequana.

Földrajzi adatok

A folyó Franciaországban, Burgundiában a Langres-fennsíkon ered 715 méter magasan. Átfolyik az ország legsűrűbben lakott vidéken és Le Havre városnál torkollik a La Manche-ba. A hossza 544 km,vízgyűjtő területe 78,650 km², míg átlagos vízhozama 500 m³ másodpercenként.

Jelentősebb városok a Szajna mentén, a torkolat felé haladva : Troyes, Fontainebleau, Melun, Párizs, Rouen és Le Havre.

 A Szajna Dijonhoz közel, észak Franciaországban kezdődik és Párizson át torkollik a La Manche csatornába.

Mellékfolyói a Aube, Loing, Essonne, Orge , Epte, Yonne, Andelle, Marne, Eure, Risle és Oise.

Hajózás

 A Szajna Normandiában

A Szajna fontos hajóút. Kisebb hajókkal 560 km hosszan, Nogent-sur-Seine városkáig hajózható, míg óceánjáró hajókkal Rouenig (120km). Ezt biztosítandó Párizsig 8 zsilip, Párizstól a torkolatig pedig még 6 zsilip tartja megfelelő szinten a vízállást. Csatornákkal össze van kötve az összes környékbeli nagy folyóval, ezek a Schelde, Maas, Rajna, Loire, és Saône.

 fel


 

Temze

 

Hossz

346 km

Forrás

Kemble

Torkolat

Északi-tenger

Országok

Egyesült Királyság

A Temze (angol Thames, óangol Temese, latin Tamesis) folyó Anglia déli részén. Kemble-nél ered és az Északi-tengerbe folyik. Az Egyesült Királyság egyik legfontosabb víziútja.

A Temze útja során 9 angol grófságot (county) érint, 20 mellékfolyója van és 134 híd ível át rajta. Áramlásának sebessége 1-3 csomó (kb. 2-6 km/óra) között mozog.

Gazdag élővilága volt a 19. század közepéig, beleértve a homárt és a tengeri pisztrángot is, azonban az ipari forradalom nyomán a vízszennyezés egy évszázadra halott folyóvá tette. A 20. század közepétől a környezetvédelmi intézkedések nyomán fokozatosan újra megjelent vizében az élővilág.

A középkorban, különösen a kis jégkorszak idején a folyó rendszeresen befagyott. Jegén vásárokat, népünnepélyeket, korabeli sportrendezvényeket tartottak. A folyó utoljára 1814-ben fagyott be teljesen; utána a folyószabályozás, az áramlás útjában lévő akadályok eltávolítása meggyorsította folyását, így a jég nem állt be. Később már a globális felmelegedés kezdete is kizárta a jégtakaró kialakulását.

 fel


 

Dráva

A Dráva Maribor alatt

Hossz

749 km

Forrásszint

1228 m

Vízhozam

200 – 653 /s

Vízgyűjtő terület

40 095 km²

Forrás

Olaszország, Dobbiaco - San Candido

Torkolat

Horvátország, Almás mellett a Dunába

Országok

Olaszország Olaszország,      Ausztria Ausztria,       Szlovénia Szlovénia,     

Horvátország Horvátország,        Magyarország Magyarország

A Dráva (olaszul, szlovénül és horvátul: Drava, németül: Drau) a Duna jobboldali mellékfolyója 40 095 km²-es vízgyűjtővel és 749 km-es hosszal. Magyarország és Horvátország határfolyója.

Folyása

Dél-Tirolban, Dobbiaco (németül Tobblach) és San Candido (németül Innichen) között ered 1228 méteres magasságban. Ausztriát, Szlovéniát, Horvátországot és Magyarországot érintve ömlik a Dunába, Almás közelében.

A Duna és a Dráva által közrezárt terület neve Drávaszög. A két folyó találkozásánál van a híres Kopácsi-rét, számos védett madár költő-, pihenő- és telelőhelye.

Mellékfolyói

Vízjárása

Közepes vízhozama Maribornál 300 m³/s, míg a torkolatánál 653 m³/s.

Gazdasági jelentősége

A folyó teljes hossza 749 km, ám ebből mindössze 90 km hajózható.

Az 1930-as évektől a folyón 16 vízierőmű épült – ebből 11 Ausztriában, 8 Szlovéniában és 3 Horvátországban. A vízierőművek kiépültével nagy mértékben csökkent az áradásveszély a folyó mentén. Egyúttal azonban a hordalékát sem képes tovább hordani, ezáltal a meder mélyül, a folyó alatti vízkészlet szűrő rendszer veszélyeztetve van.

Jelentősebb települések a folyó mentén

 fel


 

Rába

A Rába Molnaszecsődnél

Hossz

322 km

Forrás

Fischbachi-Alpok (Hochlantsch, Ausztria)

Torkolat

Duna (Győr, Magyarország)

Országok

Ausztria, Magyarország

 

 
A Rába hídja Rumnál
 
A rábaszentmihályi híd
 
A Rába folyó hídja

 

A Rába (németül Raab, szlovákul Raba, latinul Arrabo) Észak-Dunántúl leghosszabb, legjelentősebb folyója. Ausztriában a Stájer-Alpok keleti részén a Fischbachi-Alpokban, a Hochlantsch délkeleti lejtőjén 1200 m magasságban két ágból ered. Magyarországra Alsószölnöknél lép be, majd északkeleti irányban 211 km-t megtéve Győrnél beletorkollik a Mosoni-Dunába. Teljes hossza 322 km. A folyón a kereskedelmi hajózás megszűnt, valamint a sok zsilipkamra nélküli duzzasztógát is nehezíti a hajózók dolgát.

A Rába főbb adatai:

teljes hossza: 287 km, magyarországi szakasza: 215 km, vízgyűjtő területe: 10 720 km2 A Rába viszonylag nagy esésű, szélsőséges vízjárású folyó. Magyarországi szakaszán a sokévi átlagnak megfelelő vízhozamok: kisvízhozama: 3-5 m3/sec mértékadó vízhozama: 1000 m3/sec Forrás: Vizinform.hu

Történelme

Már a Római Birodalom korában is jelentős szállítási útvonal volt a Pannónia szívén átfolyó Rába. Felső szakaszán elhelyezkedő négy jelentősebb átkelőjét (Sárvár, Rábahídvég, Körmend, Csákánydoroszló) már a középkorban is erős várak őrizték. Ekkor a törökök ellen természetes védvonalnak számított az itt még sebes, nagy esésű folyó. Az imént említett várak közül szinte mind ép, vagy restaurált (egyedül Rábahídvég vára pusztult el). A török sereg sokszor próbált sikertelenül átkelni a folyón 1664-ben, amíg nehezen, de eljutottak Szentgotthárdig. Itt komoly vereséget szenvedtek, de majdnem két évtizeddel később másik nagy támadásuk során átszakították a folyó védelmi vonalát és eljutottak Bécs alá.

A 19. században szabályozták a folyót, majd 1896-ban Ikervárnál építették fel Magyarország első vízierőművét. A második világháború folyamán több hidat lebombáztak, illetve felrobbantottak. Napjainkban osztrák bőrgyárak szennyezik a folyó vizét.

Rábamenti folyamszakaszok, települések

szakasz

folyamkilométer

teljes hossz

Ausztria:

322 – 211,3

110,7 km

Magyarország:

211,3 – 0

211,3 km

Ausztria

Passail, Sankt Ruprecht, Gleisdorf, Feldbach, Fehring, Jennersdorf

Magyarország

Alsószölnök (híd), Rábatótfalu, Szentgotthárd (híd), Magyarlak, Csörötnek (híd), Rábagyarmat, Hegyhátszentmárton, Ivánc, Csákánydoroszló (híd), Körmend (híd), Magyarszecsőd, Molnaszecsőd (híd), Egyházashollós, Rábahídvég (híd), Püspökmolnári, Zsennye, Rum (híd), Balozsameggyes, Meggyeskovácsi, Ikervár (híd), Sárvár (híd), Uraiújfalu, Ostffyasszonyfa, Nick, Pápoc, Vág, Kemesszéntpéter, Rábasebes, Várkesző (híd), Marcaltő, Malomsok, Sobor, Árpás (híd), Mórichida, Kisbabot, Bodonhely, Rábaszentmihály, Rábacsécsény, Mérges, Rábapatona (híd), Győr (hidak)

Kapcsolódó mellékfolyók

 A Rába hullámai Rábapatonánál

Ausztria

Einser-Kanal

Magyarország   

Lapincs, Vörös-patak, Pinka, Mukucs-patak, Sorok-Perint-csatorna, Gyöngyös-patak, Répce árapasztó csatorna, Lánka-patak, Herpenyő, Marcal-csatorna

A folyó neve más nyelveken

nyelv

név

nyelv

név

német

Raab

angol

Raba

lengyel

Raba

szlovén

Raba

 fel


 

Tisza

A Tisza Szegednél

Hossz

962 km

Vízhozam

820 /s

Vízgyűjtő terület

157 000 km²

Forrás

Északkeleti-Kárpátok, Ukrajna

Torkolat

Duna, Szerbia

Országok

Ukrajna, Románia, Magyarország, Szlovákia, Szerbia

A Tisza (németül Theiß, szlovákul és románul Tisa, ukránul Тиса) a Duna leghosszabb mellékfolyója, Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike, amely áthalad Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, valamint Szerbia területén. E folyó képez határvonalat Bácska és Bánát között, mielőtt a Vajdaság közepén, Titelnél a Dunába ömlik.

A Tisza vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km2, vízállása erősen ingadozó. Átlagos vízhozama Szegednél 820 m3/s, de mértek már 3820 m3/s-t is.

Nevének eredete

A vaskorban (Kr. e. VII-VI.) a mai Szeged területén megtelepedett agathürszosz és szignünna népcsoportoktól származhat: a „tijah” (ejtsd: tidzah) szó folyót jelenthetett.

A Tisza szabályozása

      A Tisza Óbecsénél

 Tisza szabályozás után kialakult ártéri erdő, a 184-es folyamkilométernél, Szeged-Algyő magasságában

A Tisza hossza valamikor 1419 km volt. Az Alföldön folyik keresztül, amely Közép-Európa legnagyobb síksága, s mint minden síkság, lelassítja a folyók futását. A Tisza is rengeteg kanyart és mellékágat alakított ki, így gyakoriak voltak az áradások.

Több kisebb, sikertelen próbálkozás után gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1846. augusztus 27-én vette kezdetét. A szabályozás eredményeként a folyó új hossza 962 km lett, született 136 km új, épített meder, valamint kialakítottak 589 km holtágat. A folyó esése a kilométerenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett. A szabályozás előtt mintegy két hónap alatt ért le az ár a Szamostól Szegedig, ma mindehhez 1-2 hét elegendő. A hajózható hossz ma 780 km.
A magyar országgyűlés 1884-ben elfogadta a Tiszáról szóló törvényt, amely összefoglalta a folyó szabályozásával összefüggő teendőket 1879-1884 közötti periódusban. A törvény kimondta, hogy a Tisza és vízgyűjtő területe a szabályozás és az ármentesítés tekintetében egységet képez. 1894-ben a parlament elfogadta Kvassay Jenő tiszai korrekciós programját, mely alapján tíz évig folynak a munkák. 1908-ban az országgyűlés elfogadta a Tisza újabb, immár húsz évre szóló fejlesztési programját. Az 1937-es XX. törvénycikk célja: a folyamszabályozás, ármentesítés és lecsapolás negatív következményeinek korrekciója.

A folyó szabályozását megtervező Vásárhelyi Pált (1795-1846) megörökítő szobor az ország első mérnökszobra (1905, if. Mátrai Lajos) Szegeden látható. A talapzaton emléktábla mutatja az addigi legnagyobb vízállást, amely 961 cm volt 1970. június 2-án. Ez 154 cm-rel több, mint a várost romba döntő 1879-es árvíznél volt. (Ezt 2006. április 21-én sikerült "felülmúlnia" a folyónak: 1009 cm-es vízállást mértek a Belvárosi-híd lábánál lévő vízmércén.)

2006. május 23-án a Felső-Tisza hajózhatósági tervének elkészítését jelentették be, a tanulmány meghatározza majd a folyó 90 kilométeres részén a hajóút kialakításához szükséges beruházásokat.

A Tisza magyarországi szakasza 597 km hosszú.

Forrásai

 A Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyása Rahó fölött

A Tisza két forrásból ered. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza egymástól légvonalban 53 km-re található. A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is. A Fehér-Tisza forrását a szegedi székhelyű GEO-ENVIRON Környezetvédő Egyesület tagjai több évig kutatták, s 2000-ben felfedezték annak pontos helyét. A forrás környékét megtisztították és táblával látták el.

Ez a folyószakasz Rahótól kb. 1,5 km-re egyesül a Fekete-Tiszával.

A hegyvidéki jellegű Felső-Tisza a Szamos torkolatáig tart. A Közép-Tisza szakasz határait a Szamos, ill. a Maros torkolata adja, s a Maros beömlésétől a Dunáig terjed az Alsó-Tisza.

A Tisza magyarországi szakaszát is három – az előbbivel azonos névvel illetett – részre tagolják. A Felső-Tisza az országhatár és Tokaj, a Közép-Tisza Tokaj és Tiszaug, az Alsó-Tisza megnevezés pedig, a Tiszaug és a déli országhatár közötti szakaszra vonatkozik.

Tisza a Bereg-Szatmári-síkságon lépi át az országhatárt, s medrét heves árvizeivel töltögeti, bár közben kanyarog is. Azt mondhatjuk, kanyarogva feltöltő jellegű. A folyó a hasonlóan kanyarogva feltöltő Szamos betorkollásától a Tokajig terjedő szakaszon – mesterségesen megrövidített medrében. A kanyarulatképződés üteme e szakaszon eléri a Dunáét. A kis esésű Bodrog felvétele után a Tisza ismét módosítja szakaszjellegét, újra a feltöltő jellegű lesz egészen Kisköréig. Bár a szabályozásokkal hossza e szakaszon is jelentősen csökkent, esése pedig növekedett, a Sajó-Hernád által szállított durvább hordalékot csak fokozatosan tudja feldolgozni. A kiskörei duzzasztómű eséstörő hatása tovább fokozza feltöltő tevékenységét.

Kiskörétől lefelé Szegedig a Tisza újra kanyarogva bevágódó jellegű. Ez azért van, mert noha e szakaszon esése a jelentős rövidítések ellenére sem növekedett számottevően, egészen a Maros torkolatáig nem kap érdemi hordalékutánpótlást. Így medre itt fokozatosan kimélyül, és kisvízszintje is csökken (például Csongrádnál több mint 330 cm-rel).

Középvízi mederszélessége 191-236 m között változik. Árvízi víztükre Szegednél mindössze 350 m széles, Tiszadorogmánál viszont eléri a 6,7 km-t.

Mellékfolyói

 A Tisza és a Bodrog Tokajnál

Romániában:

Kárpátalján:

Magyarországon:

Szerbiában

Visó

Iza

 

Tarac

Talabor

Nagy-ág

Borzsa

Latorca

Ung

BAL:

Túr (724 fkm)

Szamos (686 fkm)

Kraszna (682 fkm)

Lónyai-főcsatorna (559)

Keleti-főcsatorna

Gerje-Perje főcsatorna

Körösök

Maros

JOBB:

Bodrog (544 fkm)

Sajó

Zagyva

 

Béga

 

A Tiszán átívelő hidak

Tisza-hidak

 

 

 

Ukrajna

Huszt ˇ Tiszakriva ˇ Nagyszőlős (vasúti) ˇ Nagyszőlős (közúti) ˇTiszaújlak

 

 

Magyarország

Kisar–Tivadar ˇ Vásárosnamény ˇ Eperjeske ˇ Záhony (vasúti) ˇ Záhony (közúti) ˇ II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd (Cigánd – Tiszakanyár) ˇ Balsa ˇ Tokaj–Rakamaz (közúti) ˇ Tokaj–Rakamaz (vasúti) ˇ Tiszadob (pontonhíd) ˇ Tiszaújváros ˇ Polgár (M3) ˇ Tiszafüred (vasúti) ˇ Tiszafüred (közúti) ˇ Kisköre (erőmű) ˇ Kisköre (közúti-vasúti) ˇ Szolnok (vasúti) ˇSzolnoki török-kori híd  ˇ Szolnok (közúti, belváros) ˇ Szolnok (Szent István híd) ˇ Cibakháza ˇ Tiszaug (közúti) ˇ Tiszaug (vasúti) ˇ Csongrád (pontonhíd) ˇ Szentes–Csongrád (vasúti) ˇ Szentes–Csongrád (közúti) ˇ Algyő (vasúti) ˇ Algyő (közúti) ˇ Szeged (M43) ˇ Szeged (Bertalan híd) ˇ Szeged (Belvárosi híd) ˇ Szeged (vasúti)

 

 

Szerbia

Törökkanizsa ˇ Zenta ˇ Tegnap, Ma, Holnap híd (Ada) ˇ Törökbecse (erőmű) ˇ Nagybecskerek ˇ Titel

A torkolat

A Tisza torkolata Szerbiában van Titel közelében, itt vízhozama már megközelíti a Dunáét. Ennek alapján akár a Dráva nélküli Duna lehetne a Tisza mellékfolyója.

Keletkezésekor, a miocén elején a Tisza torkolata 117 km-rel lejjebb volt, mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített.

A Tisza-tó         

 A „szőke” Tisza Tiszapüspökinél

Az 1975-ben átadott Kiskörei Víztároló (Kisköre honlapja) nemcsak a vízszint szabályozására szolgál, hanem az aszályos időben igényelt vízpótlást is szolgáltatja. Ezen túl a keletkezett Tisza-tó egyike lett hazánk legnépszerűbb turista-célpontjainak, mivel a hasonló jellegű Balatonnál lényegesen olcsóbb és a zsúfoltság is kisebb. Hossza 27 km, területe 127 km2, átlagos vízmélysége 1,3 m, legmélyebb pontja 17 m. Mintegy 43 km2-nyi sziget is található a tóban.

 fel


 

Inn

Az Inn Kufsteinnél

Hossz

517 km

Forrás

Maloja hágó

Torkolat

Duna

Országok

Svájc, Ausztria, Németország

Az Inn folyó a Duna felső szakaszának legnagyobb jobboldali mellékfolyója.

Svájcban ered a Räthi-Alpokban, a Lunghino-tónál, 2484 m tengerszint feletti magasságban. Felső szakasza az Engadin völgyön halad át. Landeckig a völgye igen szűk, azután Tirolban egy széles kelet-nyugati völgyben folyik. A Bajor-Alpokat Kufsteinnál éri el. Utána áthalad a Bajor-medencén, végül, alsó szakaszán Ausztria és Németország közös határfolyójaként Passau városnál éri el a Dunát. A Brennerbahn, Tirol fő vasútvonala Landeck és Rosenheim között a folyó vonalát követi.

Mellékfolyói

  • Jobb oldali mellékfolyói: Flaz, Spöl, Clemgia, Faggenbach, Pitzbach, Ötztaler Ache, Melach, Sill, Ziller, Alpbach, Wildschönauer Ache, Kelchsauer Ache, Weißache, Kaiserbach, Rohrdorfer Ache, Sims, Murn, Alz, Salzach, Mattig, Pram, Antiesen
  • bal oldali mellékfolyói: Schergenbach, Sanna, Gurglbach, Brandenberger Ache, Kieferbach, Mangfall, Attel, Isen, Rott

Szabadidő

Az Inn felső folyása a vadvízi és a vízi sportoknak kiváló lehetőséget nyújt.

 Az Inn

Kufstein és Niederndorf között egy kis hajó közlekedik menetrend szerint.

Folyó menti települések

 

  fel


 

Urál (folyó)

 

Hossz

2428 km

Forrás

Dél-Urál (Oroszország)

Torkolat

Kaszpi-tenger (Kazahsztánban)

Országok

Oroszország, Kazahsztán

Az Urál (oroszul: Урал) folyó Oroszországban és Kazahsztánban. 1775-ig oroszul Jaik, kazah nyelven Zsaik volt a neve. Az Európa és Ázsia közti határ egyik szakaszát alkotja.

Földrajza

A folyó hossza: 2428 km, vízgyűjtő területe: 231 000 km². A Dél-Urálban, az Uraltau hegységben (a Bjelaja folyó forrásának közelében) ered. Kezdetben egyenesen dél felé folyik; Orszk városánál élesen nyugatra fordul, majd mintegy 850 km után – már kazah területen – Oral (oroszul: Uralszk) város környékétől ismét déli irányban folyik tovább; Atirau (korábban oroszul: Gurjev) város alatt deltatorkolattal ömlik a Kaszpi-tengerbe.

Felső szakaszán a meder esése 0,5%, alsó szakaszán jóval kevesebb, csupán 0,05%. Felső és középső szakaszán viszonylag sok mellékfolyó vizét veszi fel, de az alsó szakaszon – a sztyepen és a Kaszpi-síkságon – mellékfolyói nincsenek, vízutánpótlása megszűnik, sőt a tengerig még veszít is vizéből az erős párolgás miatt.

A folyó novembertől április elejéig befagy, az alsó szakaszon valamivel rövidebb ideig. A jeges időszak Orenburgnál kb. öt hónapig tart. Tavaszi árvizei nagy áradásokkal járnak, ezek kialakulását a felső szakaszon létesített víztározók némileg csökkentik

Mellékfolyók

  • Legnagyobb, jobb oldali mellékfolyója a Szakmara. Bár ennek vízgyűjtő medencéje jóval kisebb, vízhozama mégis nagyobb, mint az Urálé.
  • Jelentős bal oldali mellékfolyók: az Or és az Ilek.

Városok, víztározók

Jelentősebb városok a folyó mentén:

A folyó felső szakaszán több víztározót létesítettek az uráli iparvállalatok és városok, elsősorban Magnyitogorszk igényeinek kielégítésére. Közülük legjelentősebb az Iriklinszki-víztározó és az ott létesített 30 MW-os vízerőmű. Az Orszk, Novotroick és környékének vízellátását biztosító víztározó 1958-ban készült el, ekkor területe 260 km², hossza 70 km, tároló képessége 3,3 km³ volt.

 fel